A történelem útvesztőiben
Drága nagypapám elmékére!!!!!
Régi címem, már csak idézetnek: "Van egy csodás férjem, egy gyönyörű két és fél éves kisfiúnk és egy remek házasságunk. Nincs második babánk, és így nincs a kisfiúnknak testvére... 2008-as évben elveszítettünk két babát..most ismét várakozunk,hátha egyszer sikerül nekünk az, ami másoknak oly természetes:0)Tudom, nem vagyunk egyedül." 2009 október 29 napján 8 óra 27 perckor megszületett Gellért Sebestyén a mi igazi kincsünk és csodánk:0)
2011. október 27., csütörtök
2011. október 21., péntek
Betegségek-anyasors:0(
Ja, igen, itt van az ősz, itt van újra-de frankó apám!2 és fél hete még 25 fok volt, majd megdöglöttünk a melegben, gondoltam én, hogy meg lesz a böjtje, hát meg is lett, nekünk mindenképpen.
Természetesen a sort Kristóf kezdte múlt hét hétfőn, természetesen egy nappal azelőtt, hogy a rég áhított fodrászatra elmenjek...tisztára ki voltam.
Elment a gyerek reggel oviba, délután hazahoztam, elkezdett ömleni a taknya, és kész.Másnap ugrott az úszása, az én "szabad"napom, mert olyan valójában soha nincs...mert kedden és pénteken Gellért ugyan jár bölcsibe, de ezek azok a napok, amik többnyire azzal telnek, hogy melózok itthon, folyamatosan, szóval szabadságról egy percig nem lehet beszélni.
Aztán kedd reggelre belázasodott a gyermek, kedd éjszaka pedig arra mentem be Gellért szobájába, hogy belehányt a gyerek az ágyába és abban alszik...nagggyon durva.Gyerek ébreszt, átöltöztet, feje áttöröl, kiszedni a kiságy tartalmát, mindent lecserélni, be fürdőkád, így reggel fél7kor már mostam...
Aztán így telt el két nap, doki kijött, KRistófnak arcüreg, tüszősmandula, Gellértnek más, első antibigyó, Gege nem kapott, jó döntés volt, a gyerek pénteken már úgy pörgött mint egy búgócsiga...
A szombati családos hétvégét így meg tudtuk ejteni, természetesen szombat hajnali 4 órakor Krisikém bejelentkezett, hogy :anyucikaaaaaa, lázas vagyok!
Kipattantam az ágyból, esküszöm azt hittem, hogy viccel a gyerek!De sajnos nem.
Úgyhogy ismét lázcsillapítás, ott dekkoltunk mellette 1 órát, mert alig akart lemenni a láza.
Másnapra nagyon rosszul lett szegényem,nem volt étvágya stb, de hétfőn már jól volt, és szerdán ment oviba.
Dehát miért is úszná meg a lelkes anyuka?!Szal természetesen nem úsztam meg:0((((És azt hiszem, erősen rágyúrtam,mert olyan gennyes torokgyulladást kaptam, hogy az én alapvetően homeopárti és így antibiotikum-ellenes dokinőm azonnal Augmentin Duo 1 g-osat írt fel, napi 2 szem.Emellett 4 azaz négy óránként tömöm magam fájdalomcsillapítóval, amiből kb a Cataflam V50 ér valamit, az összes többi lószart sem.De esküszöm úgy vagyok mint Krisinél a lázzal..nem merem nem csillapítani, mert attól félek, hogy csillapíthatatlan lesz.
Mindennek tetejébe, az én DUPLASKORPIÓ egyszem kisfiam úgy döntött éjszaka fél3kor, hogy szerinte nem kell aludni, sokkal jobb hangosan kiabálni, hogy :apucikaaaaa, anyucikaaaaaa, Titiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii...egy darabig vártam, de aztán bementem, és hát az én egyszerm DUPLASKORPIÓ kisfiam úgy megörült nekem, hogy nem is hagyta abba, csak reggel fél7kor, amikoris arra mentem be, hogy összepisilte magát, sír, kucorog, nyilván majd megfagyott:0(Majd miután bátorkodtam lecserélni róla a pisis ruhát, olyan ordítást rendezett, hogy 10 percig álltunk férjjel, és tanácstalanul néztünk egymásra.
Gellért állt a pelenkázón,becsukott szemmel ordított, mi próbáltuk nyugtatni, de semmi...ezek után hozzám sem szólt vagy fél órát, az apján csüngött, szerintem vérig sértődött, hogy az éjszakai muriban nem vettem részt 3 órát, csak kettőt...nahiszen, milyen anya ez?!
Mindemellett holnap ünnepeljük Gellért 2 éves szülinapját, amire pusztán 7 liternyi Burgundit készítek és még amit:0)Hát ez van...
Torokfájás ide vagy oda, nemalvás ide vagy oda...ANYASORS:0)
Természetesen a sort Kristóf kezdte múlt hét hétfőn, természetesen egy nappal azelőtt, hogy a rég áhított fodrászatra elmenjek...tisztára ki voltam.
Elment a gyerek reggel oviba, délután hazahoztam, elkezdett ömleni a taknya, és kész.Másnap ugrott az úszása, az én "szabad"napom, mert olyan valójában soha nincs...mert kedden és pénteken Gellért ugyan jár bölcsibe, de ezek azok a napok, amik többnyire azzal telnek, hogy melózok itthon, folyamatosan, szóval szabadságról egy percig nem lehet beszélni.
Aztán kedd reggelre belázasodott a gyermek, kedd éjszaka pedig arra mentem be Gellért szobájába, hogy belehányt a gyerek az ágyába és abban alszik...nagggyon durva.Gyerek ébreszt, átöltöztet, feje áttöröl, kiszedni a kiságy tartalmát, mindent lecserélni, be fürdőkád, így reggel fél7kor már mostam...
Aztán így telt el két nap, doki kijött, KRistófnak arcüreg, tüszősmandula, Gellértnek más, első antibigyó, Gege nem kapott, jó döntés volt, a gyerek pénteken már úgy pörgött mint egy búgócsiga...
A szombati családos hétvégét így meg tudtuk ejteni, természetesen szombat hajnali 4 órakor Krisikém bejelentkezett, hogy :anyucikaaaaaa, lázas vagyok!
Kipattantam az ágyból, esküszöm azt hittem, hogy viccel a gyerek!De sajnos nem.
Úgyhogy ismét lázcsillapítás, ott dekkoltunk mellette 1 órát, mert alig akart lemenni a láza.
Másnapra nagyon rosszul lett szegényem,nem volt étvágya stb, de hétfőn már jól volt, és szerdán ment oviba.
Dehát miért is úszná meg a lelkes anyuka?!Szal természetesen nem úsztam meg:0((((És azt hiszem, erősen rágyúrtam,mert olyan gennyes torokgyulladást kaptam, hogy az én alapvetően homeopárti és így antibiotikum-ellenes dokinőm azonnal Augmentin Duo 1 g-osat írt fel, napi 2 szem.Emellett 4 azaz négy óránként tömöm magam fájdalomcsillapítóval, amiből kb a Cataflam V50 ér valamit, az összes többi lószart sem.De esküszöm úgy vagyok mint Krisinél a lázzal..nem merem nem csillapítani, mert attól félek, hogy csillapíthatatlan lesz.
Mindennek tetejébe, az én DUPLASKORPIÓ egyszem kisfiam úgy döntött éjszaka fél3kor, hogy szerinte nem kell aludni, sokkal jobb hangosan kiabálni, hogy :apucikaaaaa, anyucikaaaaaa, Titiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii...egy darabig vártam, de aztán bementem, és hát az én egyszerm DUPLASKORPIÓ kisfiam úgy megörült nekem, hogy nem is hagyta abba, csak reggel fél7kor, amikoris arra mentem be, hogy összepisilte magát, sír, kucorog, nyilván majd megfagyott:0(Majd miután bátorkodtam lecserélni róla a pisis ruhát, olyan ordítást rendezett, hogy 10 percig álltunk férjjel, és tanácstalanul néztünk egymásra.
Gellért állt a pelenkázón,becsukott szemmel ordított, mi próbáltuk nyugtatni, de semmi...ezek után hozzám sem szólt vagy fél órát, az apján csüngött, szerintem vérig sértődött, hogy az éjszakai muriban nem vettem részt 3 órát, csak kettőt...nahiszen, milyen anya ez?!
Mindemellett holnap ünnepeljük Gellért 2 éves szülinapját, amire pusztán 7 liternyi Burgundit készítek és még amit:0)Hát ez van...
Torokfájás ide vagy oda, nemalvás ide vagy oda...ANYASORS:0)
2011. szeptember 26., hétfő
Nagypapám elvesztése
STORYK KRISIVEL
Szóval még két storyt leírok, rendkívüli ihlettől vezérelve aztán elteszem magam holnapra...
STORY I.
Kristófot elvittem a vidámparkba, illetve, amennyiben drága apukám összegézést veszem alapul másnap reggel:Blankuskám, akárhogy is gondolkozom, Te elvitted magadat a vidámparkba:0))És valahol igaza van, állatira élveztem!:0)))))Iszonyatosan jó volt!Bezzeg szegény Krisi, akinek szülinapi ajándéknak szántam már kevésbé.
Történt ugyanis, hogy az első pörgős szuper nemtudom mi után, miután apu is kellőképpen lesápadt, mert állatira hányingerkeltő volt, kitalálta Kristóf, hogy beüljünk a szellemvasútba.
Én meg úgy gondoltam,hogy persze, hát tök muris...aha...Beléptünk, mire ott volt, egy kibelezett bábu, aki hangot is adott, éppenséggel haldoklott vagy mifene.Gondoltam elütöm a dolgot egy jó beszólással, ami így sikerült:
Né má Krisi, egy kibelezett bácsi!
Mire Kristóf elkezdett sírni, visszaút nem volt, szépen beültünk a kocsiba, ami elindult, apu sehol...ő a másikkal jött utánunk.
Nem volt időm élvezni a borzalmakat, mert Krisi végig befogott füllel, belémbújva ült, sírt és mondogatta:
Anya, mikor lesz már vége...
Amúgy, végülis, ha azt nézem mi is a szellemvasútnak a lényege?Hogy megijedjünk, és bár nekem erre nem volt időm, de Krisinek sikerült-szerencsétlen kölyök.
Aztóa ha csak szóba kerül a vidámpark, lekonyul a kis szája, könny szökik a szemébe és mondja, hogy:
Anyucika, én soha többé nem akarok vidámparkba menni!Igazán nem tudom, hogy ezt sikernek könyveljem-e el?!Végülis, ha nagyon rossz mondhatnám neki, hogy:
Krisike, nem rosszalkodzs, különben viszlek a vidámparkba!Na jó, csak VICC!
Pedig utána dodszemeztünk, meg én még felültem ilyen fejjel lefelé zuhanós szupermasinára is, őrült jó volt...de Krisinek rossz élmény maradt.
Múltkor is utazunk autóval, fiúk hátul, megyünk be Bp-re , M3 bevezető, át a hídon, mire Krisi:
Anya!Nézd már, ott a vidámpark!Na hogy én ide tuti többé nem megyek, az biztos!:0)Édesem!
STORYII.
Játszott KRisi a számítógépen egy játékkal, én dolgoztam, Gege aludt, mire egy hosszabb idő után szóltam Krisinek, hogy most már kapcsolja ki, mert apa megtudja, hogy ennyit engedtem játszani, ki fogok kapni.Kris rám néz, vigyorog..."
ki fogsz kapni, anya?"
Még aznap valamit nem engdetnem meg neki, erre azt mondja nekem:
hát sajnálom anya, de akkor viszont SAJNOS (hű, de sajnálhatta) meg kell mondanom apának, hogy sokáig engedtél játszani a számítógépen, hogy jól kikapjál!
Na ennyit erről!
(Amúgy ne m viccelt, meg is mondott, gondolom ezt kaptam cserébe a szupervidámparkért)
Öregem, hogy ezeknek milyen eszük van....
MÉG NÉHÁNy KÉP!
Aztán majd jövök a szülinapi partys képekkel is később!
ITT a NYÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁR
Amint látom sikerült gyakorlatilag a teljes tavaszt és nyarat ellógnom...pedig annyi minden történt.
Miután kikecmeregtünk a rengeteg és talán még annál is több betegségből-szegény KRisikém szívta meg nagyon, hogy így mondjam- egész szépen összeszedtük magunkat és bizony nagyon jól sikerült mind a tavasz, mind a nyár.
Én ugyanis-mint kétgyermekes anyuka- már azt hatalmas sikernek könyveltem el, hogy Kristóf és Gege nem lettek állandóan betegek, amikor éppen valamilyen utazást terveztünk:0)Ez már ugye önmagában is egy siker.
A nyarunk , vagy inkább úgy mondanám, a gyerekek nyara július közepén kezdődött, mert Kristófnak addig volt óvoda....és mivel az apjuk dolgozik, én meg egyedül két gyermekkel csak annyit szívok amit feltétlenül szükséges, szóval 6 hét éppen ideálisnak is tűnt.
Gyakorlatilag azzal kezdődött, hogy anyumék CSAK Krisit elvitték magukal Hévizre, két napra.Jól sikerült, de Krisikém olyan dilin viselkedett, hogy totálba leharcolta a nagyszülőket.
Majd miután hazajött én mentem el bulizni Siófokra, mióta megszülettek a gyerekek ilyen nem volt, hogy én akár 1 napra is elmenjek, ezért igazán nagy lépés volt, és annál klasszabbul sikerült.Imádtam!JÖVŐRE:REPET!:0))
Utána mi-mert igazán bevállalósak vagyunk-eldöntöttük, hogy most nem támaszkodunk nagyszülői segítségre, hanem a gyerekekkel 4-esben elmegyünk nyaralni.
A hely kitűnő volt, a családi lakosztály is, állítólag a kaja is(nem igazán volt alkalmunk enni), mert bár nagyobbik gyermekünk remekül elvolt, a kisebbiknek folyton folyvást mehetnékje volt.
Duplaskorpió gyermekünk, amint befejezte az étkezését(olyan 10 perc) a szuperIKEA etetőszékben elkezdte magát dűlöngéltetni, úgyhogy gyenge esélyt sem hagyott arra, hogy férjemmel egy darab, nem 1 percből álló reggelit vagy vacsorát el tudjunk fogyasztani, ugyanis vagy kiveszem a székből, vagy hagyom azzal együtt elborulni választás közül, azért mégiscsak az előbbire szavaztunk, igaz, azért kicsit gondolkoztunk:0)Hehe...
Szal Gellértkénk a laza 5 fogásos reggelike elfogyasztása után útrakelt, addigra már mi, mindketten legalább egy kávét meg is ittunk...úgyhogy lévén igazságosak is vagyunk, egyik reggel én, másik nap férj rohant a gyerek után, akinek be nem állt a szája.Megjegyzem én nem tudom milyen hangszórót rejtett el a Jóisten ennek a gyereknek a torkában, de ma is kint sétáltunk, és olyan hangerővel magyarázott, vagy inkább halandzsált , hogy azt hittem az egész utca hallja...ááááááááá, iszonyat.
Szóval Kristóf belógott a játszóházba, ahol agyonverték egymást egy-két bevállalósabb gyerekkel, Gege után pedig felváltva szaladtunk, így mindig egyikünk nézett a másikra szánakozó tekintettel, hogy bakker...hagy menjek már leülni, mert nem bírok a gyerek után szaladni, szerintem olyan 2-3 km/reggeli és ugyanez/vacsi sikerült Gellértnek teljesíteni.
Esténként vacsi után még bevállaltunk a gyerekekkel egy-egy wellnesst, szóval el lehet képzelni , hogy mennyire kipihentek voltunk, mire 10-re elaludtak(itthon fél9kor alszanak!).
Mindent egybevetve jól sikerült, de kifingtunk...ez az igazság, és persze 1 hétig veregettük egymás vállát, hogy basszus, ezt is megcsináltuk:0)
Aztán még augusztus végén bevállaltunk egy kis 4 napos kirándulást Salgóbányára, amit kicsit első este emeg is bántunk.
Nem tudom mások hogy vannak ezzel, de nekem mindig nehézkes megoldani a két gyerek alvását vagy inkább altatását.
Mert Krisi éjszaka felkel, kijárkál, pisilni kell, szomjas vagyok, amit itthon elintéz, külön szoba , Gege zárt ajtó mögött saját kiságyban alszik(ki van nyalva a fenekük, na).
De Gege meg, ha megébred éjszaka és látja, hogy rajta kívül még van valaki a szobában, akkor azt hiszi, hogy buli van, és rohadt hangosan elkezd dumálni, röhög, kiabál, eldől, feláll(ezt csinálta legutóbb anyósoméknál is hajnali 1kor annyira megörült nekem,hogy ott vagyok, hogy negyed5-ig szórakoztatott, fél4-kor már Krisit is felkeltette, majd az egész házat-remek.)
Szóval nehézkes.
Mivel galéria volt, így bizony fentre Krisit nem mertük tenni, na meg nem volt sötétítő, és akkor hogy altassak, felkelnek hajnalban, mert ha világos, akkor reggel ugyi...na szal, fóliáztam, majd második éjszaka Imi aludt fent Krisivel, én lent Gegével...áááááááááááááááá, iszonyat bonyolult volt, viszont sokat kirándultunk, gyönyörű tájakat láttunk, és jól éreztük magunkat, de összegzésképpen:kifingtunk, ismét!
Szóval Imi elkönyvelhetett magának egy laza 2 hetes gyermekes "pihenést", én meg ugye nagyjából soha nem pihenek-asszonysors és anyukasors , 2in 1.Meg sem lepődök már.
Szal így telt a nyár, de ahogy írtam, önmagában hatalmas siker volt, hogy NEM voltunk egy-két hányós-fosóst leszámítva betegek.Király!
Aztán megkezdődött az óvoda, és eldöntöttük, hogy heti 2 alkalommal Gege is menjen közösségbe, majd időközben a döntésünk kiegészült azzal, hogy január 1-el visszamegyek dolgozni, és május elején leszakvizsgázom, egy egész tantárgyból...
Úgyhogy így Gellért heti kétszer jár a Kivirágba(ahová Krisi is járt) és élvezi Ági néni és Betti néni vendégszeretetét, akik persze imádják, mert Gellértke mindenhol eladja magát 2 perc alatt.De ő is imádja, legutóbb annyi volt, hogy mondtam neki, hogy anya elmegy, erre, hátrafodult, intett, puszit dobott és ment zabálni:0)))ŐRÜLET amúgy milyen önálló!
-Ő már másfél évesen nem volt hajlandó beülni az etetőszékbe, kisasztalnál eszik.
-Mára odáig jutottunk, hogy nem etethető, egyedül eszik, és a villát is használja, pohárból iszik.
-Néha már felveszi a kis szandiját is, és le is tudja venni.
-Összepakolja a játékot:0)kis rendszerető amúgy.
-Végignéz egy másfél órás mesét, és ahol kell még röhög is rajta, néha komolyan gondolkozom, hogy értiiiiiiiiiii?
-imád legózni és órákat játszik egy rusnya műanyag elefánttal...
-és neki minden állat azt modnja:áááááááááááááááá:0)még bizony a csiga is.
-Imádja a zenét, és néha dalolászik(hétvégén kint pengetett egy játékgitárt és közben énekelt, azt hittem megzabálom)
-Kb 6. alkalommal ott aludta böliben, egyetlen nehézsége volt a dolognak, hogy Lilit szórakoztatta, de mikor külön szobába paterolták elaludt egy hang nélkül és hunyt 2 órát-és nem sírt!
-első kis mondata kb 1 hónapja:Anyaaaaaaa, nem megy ez!:0)és a legújabb.Gyere Gege tente...Válasz:Nem, NeEm, Neeeeeeeeeeeeeeeeeeeeem!:0))Hát komolya mondom, édes, és ezt képes ugyanazzal a hangsúllyal akár 10-szer egymás után megismételni, haláli!
Amúgy imádom ezt a kisbaba korszakot, imádom!!!Kár, hogy elmúlik, úgy megállítanám az időt, csak egy picikét....egy ici-picikét....
Kristóf igazi nagyfiú, április óta még sikerült 3 cm-t nőnie, őrület.Okosodik, szépen gyarapszik a szókincse, és okosakat mond és kérdez, természetesen próbálkozik, néha megmagyarázza a semmit, de ez is része.
Bedobok néhány képet és folytatom....két STORYval.
2011. március 19., szombat
2011. március 17., csütörtök
Nagyon régóta nem voltám már, pedig mennyi minden történt velünk az elmúlt hónapokban.
Természetesen az új évet nem kezdhettük másképpen, csaki betegségek halmazával, vagy inkább hozamával?!Nem tudom, csak azt, hogy január ilyen szempontból katasztrófálisra sikeredett.
Kezdtük azzal, hogy már dec 31-én Kristóf belázasodott, úgy, hogy december 22én még Gellérthez volt kint a doki, mert ugyan ő nem volt lázas, azonban igencsak taknyos, úgy 6 hete, és miután ezt sikerült szépen a szemébe is belepaszíroznia, ami be is gyulladt, így bizony antibigyó kellett neki.Kisvárdán karácsonyoztunk, Krisi már előtte lent volt, az út hosszú volt és Gellért természetesen egyetlen percet sem aludt, mert hát azt minek, ugye, ellenben ordítani, azt tudott...megváltás volt mikor leértünk, esküszöm.
Jól telt a karácsony, a dédipapával is, aki már 97. életévében jár, így a legkisebb dédunoka és közte több mint 95 év van, Úr Isten, ezt így leírni, nagyon elképesztő...
December 31én Krisi panaszkodott, hogy szúr a szeme, másnap akkora szemmel kelt, mint akinek benyomtak egy gigantikusat..szerencsétlen gyerek..aztán jött, hogy nem bírt beszélni, mandulája bedagadt, piros volt...4 nap után antibiotikum, közben az apja is lázas beteg lett, majd Gellért, aki aztán karácsonyt követően folytatta a taknyosodás, szóval ő is belázasodott, elég csúnyán.
A lényeg, hogy bár férj és Gellért elég hamar kijött a dologból, de Krisinek sikerült ezt a betegséget kihúznia január végig, mononucleosis.
Hatalmas mandulák, hosszú napokig nagyon-nagyon magas láz, lepedákes mandula, hasmenés, és sorolhatnám, szegény gyermek...Majd febrárban 3 hetet otthon tartottam, persze az utolsó héten ismét sikerült benáthásodnia, amiből nagyjából kijött...majd el kezdett járni oviba és másfél hét után nem ment megint, mert taknyos volt, hurutosan köhögött és ment a hasa...nemcsak neki, hanem az apjának is.Csodával határos módon Gellért és én nem kaptuk el.
Közben amikor tudtam mentem edzeni, de sokszor kimaradt, sajnos.
Majd két hete elmentünk egerbe a férjemmel, mert kb 2.5 éve SEHOL nem voltunk kettesben, és nagyon jó volt!Isteni!Eger!Imádom!
A hosszú hétvéégn Kati mamiéknál voltunk.
a fiúk nagyon aranyosak, Krisi imádja Gellértet, kézenfogva utaznak a kocsiban reggelente, Gellért egy igazi rosszcsont...botrány a gyerek.
Ma elmentem vele vásárolni, és nem tudtam bevásárlókocsiba tenni, mert nem volt...hát esküszöm kihullott az összes létező hajam, nem hazudok...borzalmas volt, állandóan szaladt, mindenhez hozzányúlt, ha rászóltam akkor vigyorgott mint a vadalma...iszonyat volt, majd megpusztultam,de komolyan.
Nagyon édesek az esti fürdések..Krisinek mindig sikerül nagyon megnevettetnie Gellértet, aki gurgulázva kacarászik...
Gellért amúgy nagyon mozgékony, ügyesen rúgja a labdát..modnjuk ha belegondolok a játékokat is..ledobja a földre, belerúg egyet-kettőt, durva.Amúgy abszolut leköthetetlen, ezt már megállapítottuk családilag, nem Krisi az biztos.A rosszalkodáon kívül pont semmi nem érdekli, de semmi!!!!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
