2013. február 14., csütörtök
Akkor nálunk is járt a fogtündér:0))))))))
Na Te jó ég...ezt magam sem gondoltam volna, hogy 1 év után dugom ide az orrom...gondolatban rengeteg alkalommal jártam már itt, úgyhogy próbálok nem kőkemény lelkiismeretfurdalással élni, cska azé nehéz, mert pont egy olyn időszak maradt ki ami azért elég eseménydús volt, lévén majd 6 év kihagyás után bizony visszamentem dologzni, mégpedig napi 8 órában...Igen, gen, ilyenkor azt gondolja az ember, hogy hát persze, hogy napi 8 órában, mé, miben?De aztán átgondolván, az a napi 8 óra, inkább bejárással, mindennel együtt bizony bőven napi 10...és ha azt veszem mennyit vesz el az életemből, megdöbbentő az eredmény....Reggel 6kor kelek, 7kor már bőven nem vagyok itthon, és este negyd 6kor esek be a gyerekekkel.Döbbenet, tényleg.Azt nem írom le, hogy SEMMIRE nem jut idő, mert szerintem ezt nyilván magyarázni nem kell.Amúgy is hazudnék, mert ha nagyon ügyi vagyok, egy laza mosás, teregetés belefér, és egy esti 8órás edzés is, ahová arcommal a bitument felszántva érkezem meg, de sajnos ahogy egy kedves barátnőm is mondta:30 felett vagy jó segged van, vagy szép arcod!Szóval én próbálnék élni a lehetőséggel, és közel a 35höz még reménykedni abban, hogy van miért e földön élnem NŐKÉNT, de néha elveszítem a hitem Istenemre mondom.
Egy merő görcs az élete az mebernek, kezdve onnan, ahogy kilép az utcára reggel.
-Minden rendben lesz reggel?
-Bár mindent kikészítettem, és kb minden szájbarágva előadva férjnek, de vajon számít-e hogy most 5 cm-rel messzebbre lett lerakva az a fránya vastag nadrág?És öregem...számít.Már jön a telefon reggel 7kor:Drága, ez hol?Az hol?Persze 90% vagy inkább 99 %ban mindig, minden megvan, csak kicsit keresni kéne...mondjuk legalább szemmel, de mondjam azt, hogy NEM MEGY!Egy férfinak, na ne vicceskedjünk má:0)))
-Beérek, már nézem kivel tárgyalok, merre rohanok.Közben egész nap zakatol az agyam.."ugye minden oké a kölykökkel, Gege senkinek nem törte be a fejét, senkinek nem osztott ki egy baráti jobb egyenest...Krisinek senki nem verte ki a fogát és stb"
-Aztán mikor konkrétan elhajítom a tollat, nem vicc, konkrétan elhajtom, nem leteszem, felveszem a nyúlcipőm...ja bocs, inkább a czizmámat, és rohanok, rohanok, hátamon patakokban folyik a víz, és rohanok, hogy csak érjek oda, ne ők legyenek az utolsók.aztán persze nagyjából midnig sikerül az utlsók között érnem értük:0(
-Aztán be autó, rohanás haza, és gyakorlatilag itt a nap vége.Gyors vacsora, pici játék, és aztán megyünk fürdés és alvás.
Bár ez mostanában nem az erőssége a gyerekimnek, már komolyan megbolondulok tőlük.2 hónapja kitalálták, hogy együtt akarnak aludni, egy szobában.
Óh mondtuk, mi aztá jó szülők vagyunk, mit nekünk egy kis pakolászás.Így Krisi szobájából lett egy alvósszoba, Gellért szobájábó egy játszós.Jól kib--tak velünk, csesznek elaludni, egy altatás 2 óra..hát én erre alkalmatlan vagyok, slusz-pasz.Úgyhogy rendre egy-két laza seggrecsapással küldjük álomba a gyermekeinket, miközben Gellért hajtogatja, hogy "megondalak apának, megmondalak anyának!", mondjuk bajban van, amikor mindketten megpüföljük...:0)szóval remek móon telnek napjaink, azt biztos, hogy amikor a mai pályaalkalmassági teszten egy olyan kérdést olvastam, hogy:szoktak -e olyan gondolatai lenni, hogy megbánta, hogy nőnek születtem....olyan egyértelmű választ adtam, hogy IGEN, hogy gondolkoznom sme kellett...a tollam magától írt, az tuti.
Node, hogy a címhez is legyne közöm.
Történt, hogy segítségünkre lett a média, ritka pillanatok egyike, merthogy elmentünk egy mozifilmre, LSD.Az öt legenda.Nagyon cuki volt nekem és a gyerekeknek és férjnek is igen tetszett.No, ebben volt szó a fogtündérről, és mivel Kristóf foga hetek óta úgy mozgott, hogy mindig azt hittük, hogy na most már tuti ki fog esni, így igen jól jött maga a történet, bár anyagilag jól lehúzott a képzeletbeli fogtünré..öregem, ha én keresnék ilyen jól??!?!
Rendesen megkapta a 200 forintot, egy kis lótrutyi első fogért:0)))Mi lesz az örlőkkel, kérem?Na jó, megérdemelte, bátor volt, hősies volt, ki kellett neki szednem, az elsőt én szedtem ki, 2013. JANUÁR 16án, a másodikat kb r 1 hétre, az apja.De esküszöm, Krisinek még a fogatlanság is olyan jól áll.Már az egyik fogacskája kint van, másik nő...elég b után fog kinézni, de majd hozzánő a feje, ugye.
Szóval járt nlunk fogtündér, lehúzott minket 400 forinttal...mi lesz ennek a vége?Barátok között is egy gyereknek 20 foga van:0)))Hát erről ennyi.tMegyek, megverem kisebiket, az egy dolog, hogy nem alszik, de hogy a beteg tesóját sme hagyja aludni, az mindennek a teteje.
2012. március 15., csütörtök
Túl a mandulaműtéten:0)))
Mandulaműtét
Ez elég hosszú történet lesz: Kezdeném onnan, hogy mióta Krisi 2011. januárjában pordukálta a mononucleosis-t, azóta nem volt normális 1-2 hónapunk, hogy ne lett volna beteg a gyerek. Majd ez év január 7. napján este megint felment nagyon Krisi láza, hiába kérdeztem mi fáj neki, nem mondta, azt mondta semmi. Ez volt szombat este.
Hétfőn reggel mikor belenéztem a torkába, már egyértelmű volt, hogy a mononucleosishoz hasonló mandulagyulladást kezd produkálni, szinte kísértetiesen hasonlított, esküszöm azt hittem megint elkapta, már kezdtem tépni a hajam. Akkor este elmentünk a doki bácsinkhoz, aki megerősítette a mandulagyulladást és azonnal írt neki Summamed FORTE-t, mert elég durva volt a helyzet. Erre a gyógyszerre jól szokott reagálni Kristóf, Aktil Duot nem mert írni, mert attól fosik a gyerek mint állat, hát akkor hajrá. Már eléggé így is le volt gatyásodva, mert gyakorlatilag december második felét végigbetegeskedtük, mindenki (de ezt írtam már).
Elkezdtem neki este adagolni a gyógyszert, azt hittem jobban lesz, de tévedtem, amikor csütörtökön még mindig iszonyatos volt a torka a gyereknek (az egész bedagadva és tiszta fehér lepedék) kezdtem megijedni, majd pénteken jeleztem a dokinak, hogy az antibiotikum elfogyott kérem, torok ugyanolyan, láz brutális, így a 7. napon.
Doki elképedt, beutalt vérvételre, igazolva lett a baci. Na szóval, Augmentin használt, majd elmentünk a doki néninkhez, aki kiírt minket műtétre.
7 hetet kellett kihúzni a műtétig, hát mit ne mondjak. Nyilván mivel itthon voltam, itthon tartottam a gyereket, hát nem könnyű a nap 24 órájában, már 5.5 éves, és nyilván gyereknek, gyerek a társa. Közben egyszer Gellért is lebetegedett, de érdekes módon nem kapta el Krisi, pedig Gege konkrétan rendre pofánköhögte, nem kicsit, nagyon…
Szóval, így teltek a hetek, az utolsó héten levittük anyumnak őket, mert esküszöm már nem bírtam. Azért a nap 24 órájában állandóan üzemben len ni, sehová nem tudtam a gyerekkel kimozdulni, egy edzésre nem mertem elvinni magammal, féltem összeszed valamit. Na mindegy.
Szóval az utolsó héten elment Krisi anyumékhoz Gellérttel, anyukám még sírógörcsöt is kapott, de azé cukik a gyerekek…hát én tudom milyen, ha napjuk van, borzalmas, úgyhogy nem csodálkoztam, de hát a gyerekek imádták, egyedül az alvás nem ment, Gellért hajnalban kelt, rosszul aludt, még itthon is folytatta amúgy , mire rájöttem, hogy a foga jön, hátul. Eleve ezeket rosszul viseli, iszonyatos mennyi ideig kínlódik egy foggal, 2-3 hónap, pfu…na mindegy. Szóval akkor még ez is. Állati rosszul aludtunk itthon is, ez a kis büdös éjszaka útjára indult, és szépen körbejárta a lakást fent…SŐT!Minap éjszak az előtérből szedtem össze, a földön aludt!!!!
Szóval: Elérkezett a nagy nap, én nyilván előtte már hetek óta görcsöltem mint állat, aludni nem tudtam, esküszöm már minden bajom volt, ideges voltam, feszült, mindent lejátszottam a fejemben, napokig olvasgattam után a mire számítsak; meginterjúvoltam a barátnőimet, akik átestek rajta, hát semmi túl jóval nem kecsegtettek, max azzal, hogy túl lehet élni: de jó!-, dehát mit vártam, nyilván rohadtul fáj.
Eljött a nagy nap, és reggel elindultunk a kórházba. Meg volt beszélve, hogy anyum fél6ra jön ide, hát nem érkezett, szegény szerintem elaludt,nem csodálom, kifingatták teljesen a gyerekeim, de persze bátyám telefonja most először nem csörgött, én meg nem akartam csesztetni, így csak 6 után hívtam, hogy mégis mi van, mire megérkezett pár perc késéssel, és mondta, hogy a rohadék telefon nem csörgött:0)
Beültünk a kocsiba, jó hideg reggel volt, és pontban ¾ 7kor együtt a doki nénivel beléptünk a kórházba, ami amúgy megdöbbentő volt, mármint az állapotokat megfigyelve. Sok kórházban jártam már életemben, de ilyenben még SOHA! Nyilván nem a csilli-villiért választja az ember a kórházat, nade azért mindennek megvan a határa, szóval itt azért erősen a határok feszegetve voltak. Igazából én az ott dolgozó embereket sajnálom, mert ezt látni nap, mint nap, súlyos.
Hatos kórterembe helyeztek el minket, olyan meleg volt, hogy dőlt rólunk a víz, érthető, hiszen a gyerekek meg egy szál piszamában ültek ott, szóval nyilván-nyalván. Bejött a doktor néni, megvizsgálta Krisit, mondta minden oké, és kész.
Elvitték az egyik kisfiút, Benjamint (kaptak előtte Dormicumot, hogy lehiggadjanak, hát az vicces volt), szóval bevitték a kisfiút, és mikor jön rám a pisilés?Amikor az én kicsikémet viszik be, persze. Épp jöttem ki a WC-ről és akkor már a műtős néni kezében volt a gyerekem. Megpuszilgattam, bíztattam, Krisi édesen le volt szedálva, nagy elkerekedett szemekkel nézett, hogy most mit aggódunk, hát csak egy laza műtétre megy, de persze később már nem volt vidám a dolog, amikor meg kellett szúrni és kanül tenni a kézfejébe, szegényem, tudom mennyire rossz-na mindegy.
Szóval, bevitték, 9.04 órakor, és kb. 30 perc múlva már hozták is ki, még aludt, véres nyál folyt a szájából, betették az ágyba, de sokáig nem aludhatott, fel kellett szerencsétlent kelteni, és akkor kezdődött a pokol. Rohadtul fájt neki, meg az altatás, de nyilván sírni nem hagyhattam, mert nem szabad, fel ne szakadjon a seb. Én előtte már hetekkel mondogattam neki, hogy fájni fog, de sírni nem nagyon szabad, úgyhogy szegény gyerek. Komolyan, amit nekem össze kellett fenyítenem az elmúlt hetekben, hogy :ne sírj, mert mész vissza a műtőbe, ne sírj mert vérezni fog a torkod, hát komolyan, má utáltam az egészet, de hát inkább ez, mint utóvérzés.
Sajnos abból így is volt, délután köhögött egy nagyobbat és elkezdett véres lenni a nyála..azonnal szóltam a nővérkéknek, ők meg a doki néninek, megnézték, kapott vérzéscsillapítót, és szépen rendeződtünk.
Majd este fél8körül(persze közben egyfolytában a Wc-re mentünk, mert itatnom kellett szerencsétlen gyereket, mert a seb ha kiszárad, akkor felszakad könnyen, szóval tele volt folyadékkal meg infúzióval) szólt, hogy fáj a pocakja, aztán kihányt egy jó nagy adag alvadt vért, teával higítva-guszta. Amúgy ki sem lehetett mosni a pizsamájából-megjegyzem . De annyira nem ijedtem meg, meg ő sem, mert ő megkönnyebbült, én meg láttam, hogy alvadtvér, meg hogy nyilván nem vérzik a sebe, így nem volt gond, annyira nem fájt neki, féltem, hogy fog, de erre éppen nem panaszkodott.
Időközben a Cataflam a barátunk lett 4-5 óránként adhattam neki, meg is lepődtem, de azt mondták muszáj, mondjuk megértem.
A 6os kórteremben 6 gyermek és 6 anyuka tért nyugovóra, ki így, ki úgy. Krisi volt az egyetlen garatmandula-műtétes, így bizony mi szenvedtünk legjobban. Az orrmandulásoknak a kelés után már semmi bajuk nem volt tulajdonképpen. Bezzeg, mi szenvedtünk. Éjszaka a lábánál aludtam amennyit, a gyerekek egy része horkolt, de nagyon durván, nem is értettem, mondom , most vették ki a mandulájukat,másik része örjöngött, Te meg aludj, na jó, hagyjuk.
Én sejtettem, hogy nem fog hazaengedni a doki néni, hányás, utóvérzés után, de annyira nem erőltettem volna, fő a biztonság, inkább még 1-2 nap, de legyünk kéznél ha bármi baj van, és ez így is lett. Másnap reggel a doki néni megnézte, leszedte egy nagy fogóval azt a lepedéket, szegény Kristóf:0((((((komolyan mondom, megszakadt a szívem, de muszáj basszus…és akkor mondta, hogy így nem, még kaptunk vérzéscsillapítókat.
A második napon új gyerekek jöttek, ismét végignéztük az altatást, ébresztést, örjöngést stb, de jó társaság volt és nagyon jókat nevettünk, poenkodtuk.
És akkor március 8-án, nőnapon hazajöhettünk, délután 3-ra értem haza Krisivel.
Itt újabb fejezet indult az életünkben, nyilván a gyereknek állatira fájt, de a Cataflammal meg nem akartam félremenni, így azért erősen kontrolláltam, viszont más nem csillapította a fájdalmát sajnos. Az étkezések katasztrófálisak voltak, és kb. úgy telt, hogy egyre jobban fájt a gyereknek.
Kb olyan vasárnap és hétfő volt a legrosszabb, akkor éjszaka mikor keltettük, hogy igyon, meg bevegye a gyógyszert sírt nagyon, persze akkor is tök keménynek kellett lenni, mert féltünk, hogy felszakad vagy vmi, de ez mind az ő érdeke volt, remélem megértette akkor és nincs harag. Már tényleg azt hittem, ez nem lesz jobb, de kb. 2 napja elég erősen elkezdett javulni.
szóval így alakult:
1.)március 6 műtét(cataflam 4-5 óránként)
2.)március 7.(cataflam olyan 6-7 óránkén t, nem ez a nap a legfájdalmasabb)
3.)március 8. hazajövetel (cataflam 5-6 óránként, de akkor már szinte sírt, hogy adjam neki, mert fáj)
4.)március 9-10-11-12-13.(cataflam 5-6 óránént, és 11-12-én éjszaka sírt éjszaka, remegett, minden kínja volt, szerintem akkor kezdhetett a seb leválni, minden nyelés egy könnycsepp volt:0((( )
5.)március 14-15 egyre jobb , ma már azt mondom istenes, evett szépen, éhes is volt, már kér csokit, meg pudingot, mert eddig az sem ment. Szóval kb betöltött 8 nap után lett jobb. Ma pl már csak éjszaka kapott cataflamot(de akkor két adagot sajnos) már reggel sem, és 13.00- kor adtam neki Nurofent, nyilván ha nem muszáj, nem tömöm tovább.
Én úgy érzem, túl vagyunk rajta, nem gondolnám, hogy lehet már baj, enni tud, nem fáj neki már, alszik szépen, délután is, eszik már sütit is, ez is nagy szó, és nem panaszkodik, most este kapott nurofent, de ez normális, 8 órát így is kibírt. Remélem így is maradunk:0)
Ez elég hosszú történet lesz: Kezdeném onnan, hogy mióta Krisi 2011. januárjában pordukálta a mononucleosis-t, azóta nem volt normális 1-2 hónapunk, hogy ne lett volna beteg a gyerek. Majd ez év január 7. napján este megint felment nagyon Krisi láza, hiába kérdeztem mi fáj neki, nem mondta, azt mondta semmi. Ez volt szombat este.
Hétfőn reggel mikor belenéztem a torkába, már egyértelmű volt, hogy a mononucleosishoz hasonló mandulagyulladást kezd produkálni, szinte kísértetiesen hasonlított, esküszöm azt hittem megint elkapta, már kezdtem tépni a hajam. Akkor este elmentünk a doki bácsinkhoz, aki megerősítette a mandulagyulladást és azonnal írt neki Summamed FORTE-t, mert elég durva volt a helyzet. Erre a gyógyszerre jól szokott reagálni Kristóf, Aktil Duot nem mert írni, mert attól fosik a gyerek mint állat, hát akkor hajrá. Már eléggé így is le volt gatyásodva, mert gyakorlatilag december második felét végigbetegeskedtük, mindenki (de ezt írtam már).
Elkezdtem neki este adagolni a gyógyszert, azt hittem jobban lesz, de tévedtem, amikor csütörtökön még mindig iszonyatos volt a torka a gyereknek (az egész bedagadva és tiszta fehér lepedék) kezdtem megijedni, majd pénteken jeleztem a dokinak, hogy az antibiotikum elfogyott kérem, torok ugyanolyan, láz brutális, így a 7. napon.
Doki elképedt, beutalt vérvételre, igazolva lett a baci. Na szóval, Augmentin használt, majd elmentünk a doki néninkhez, aki kiírt minket műtétre.
7 hetet kellett kihúzni a műtétig, hát mit ne mondjak. Nyilván mivel itthon voltam, itthon tartottam a gyereket, hát nem könnyű a nap 24 órájában, már 5.5 éves, és nyilván gyereknek, gyerek a társa. Közben egyszer Gellért is lebetegedett, de érdekes módon nem kapta el Krisi, pedig Gege konkrétan rendre pofánköhögte, nem kicsit, nagyon…
Szóval, így teltek a hetek, az utolsó héten levittük anyumnak őket, mert esküszöm már nem bírtam. Azért a nap 24 órájában állandóan üzemben len ni, sehová nem tudtam a gyerekkel kimozdulni, egy edzésre nem mertem elvinni magammal, féltem összeszed valamit. Na mindegy.
Szóval az utolsó héten elment Krisi anyumékhoz Gellérttel, anyukám még sírógörcsöt is kapott, de azé cukik a gyerekek…hát én tudom milyen, ha napjuk van, borzalmas, úgyhogy nem csodálkoztam, de hát a gyerekek imádták, egyedül az alvás nem ment, Gellért hajnalban kelt, rosszul aludt, még itthon is folytatta amúgy , mire rájöttem, hogy a foga jön, hátul. Eleve ezeket rosszul viseli, iszonyatos mennyi ideig kínlódik egy foggal, 2-3 hónap, pfu…na mindegy. Szóval akkor még ez is. Állati rosszul aludtunk itthon is, ez a kis büdös éjszaka útjára indult, és szépen körbejárta a lakást fent…SŐT!Minap éjszak az előtérből szedtem össze, a földön aludt!!!!
Szóval: Elérkezett a nagy nap, én nyilván előtte már hetek óta görcsöltem mint állat, aludni nem tudtam, esküszöm már minden bajom volt, ideges voltam, feszült, mindent lejátszottam a fejemben, napokig olvasgattam után a mire számítsak; meginterjúvoltam a barátnőimet, akik átestek rajta, hát semmi túl jóval nem kecsegtettek, max azzal, hogy túl lehet élni: de jó!-, dehát mit vártam, nyilván rohadtul fáj.
Eljött a nagy nap, és reggel elindultunk a kórházba. Meg volt beszélve, hogy anyum fél6ra jön ide, hát nem érkezett, szegény szerintem elaludt,nem csodálom, kifingatták teljesen a gyerekeim, de persze bátyám telefonja most először nem csörgött, én meg nem akartam csesztetni, így csak 6 után hívtam, hogy mégis mi van, mire megérkezett pár perc késéssel, és mondta, hogy a rohadék telefon nem csörgött:0)
Beültünk a kocsiba, jó hideg reggel volt, és pontban ¾ 7kor együtt a doki nénivel beléptünk a kórházba, ami amúgy megdöbbentő volt, mármint az állapotokat megfigyelve. Sok kórházban jártam már életemben, de ilyenben még SOHA! Nyilván nem a csilli-villiért választja az ember a kórházat, nade azért mindennek megvan a határa, szóval itt azért erősen a határok feszegetve voltak. Igazából én az ott dolgozó embereket sajnálom, mert ezt látni nap, mint nap, súlyos.
Hatos kórterembe helyeztek el minket, olyan meleg volt, hogy dőlt rólunk a víz, érthető, hiszen a gyerekek meg egy szál piszamában ültek ott, szóval nyilván-nyalván. Bejött a doktor néni, megvizsgálta Krisit, mondta minden oké, és kész.
Elvitték az egyik kisfiút, Benjamint (kaptak előtte Dormicumot, hogy lehiggadjanak, hát az vicces volt), szóval bevitték a kisfiút, és mikor jön rám a pisilés?Amikor az én kicsikémet viszik be, persze. Épp jöttem ki a WC-ről és akkor már a műtős néni kezében volt a gyerekem. Megpuszilgattam, bíztattam, Krisi édesen le volt szedálva, nagy elkerekedett szemekkel nézett, hogy most mit aggódunk, hát csak egy laza műtétre megy, de persze később már nem volt vidám a dolog, amikor meg kellett szúrni és kanül tenni a kézfejébe, szegényem, tudom mennyire rossz-na mindegy.
Szóval, bevitték, 9.04 órakor, és kb. 30 perc múlva már hozták is ki, még aludt, véres nyál folyt a szájából, betették az ágyba, de sokáig nem aludhatott, fel kellett szerencsétlent kelteni, és akkor kezdődött a pokol. Rohadtul fájt neki, meg az altatás, de nyilván sírni nem hagyhattam, mert nem szabad, fel ne szakadjon a seb. Én előtte már hetekkel mondogattam neki, hogy fájni fog, de sírni nem nagyon szabad, úgyhogy szegény gyerek. Komolyan, amit nekem össze kellett fenyítenem az elmúlt hetekben, hogy :ne sírj, mert mész vissza a műtőbe, ne sírj mert vérezni fog a torkod, hát komolyan, má utáltam az egészet, de hát inkább ez, mint utóvérzés.
Sajnos abból így is volt, délután köhögött egy nagyobbat és elkezdett véres lenni a nyála..azonnal szóltam a nővérkéknek, ők meg a doki néninek, megnézték, kapott vérzéscsillapítót, és szépen rendeződtünk.
Majd este fél8körül(persze közben egyfolytában a Wc-re mentünk, mert itatnom kellett szerencsétlen gyereket, mert a seb ha kiszárad, akkor felszakad könnyen, szóval tele volt folyadékkal meg infúzióval) szólt, hogy fáj a pocakja, aztán kihányt egy jó nagy adag alvadt vért, teával higítva-guszta. Amúgy ki sem lehetett mosni a pizsamájából-megjegyzem . De annyira nem ijedtem meg, meg ő sem, mert ő megkönnyebbült, én meg láttam, hogy alvadtvér, meg hogy nyilván nem vérzik a sebe, így nem volt gond, annyira nem fájt neki, féltem, hogy fog, de erre éppen nem panaszkodott.
Időközben a Cataflam a barátunk lett 4-5 óránként adhattam neki, meg is lepődtem, de azt mondták muszáj, mondjuk megértem.
A 6os kórteremben 6 gyermek és 6 anyuka tért nyugovóra, ki így, ki úgy. Krisi volt az egyetlen garatmandula-műtétes, így bizony mi szenvedtünk legjobban. Az orrmandulásoknak a kelés után már semmi bajuk nem volt tulajdonképpen. Bezzeg, mi szenvedtünk. Éjszaka a lábánál aludtam amennyit, a gyerekek egy része horkolt, de nagyon durván, nem is értettem, mondom , most vették ki a mandulájukat,másik része örjöngött, Te meg aludj, na jó, hagyjuk.
Én sejtettem, hogy nem fog hazaengedni a doki néni, hányás, utóvérzés után, de annyira nem erőltettem volna, fő a biztonság, inkább még 1-2 nap, de legyünk kéznél ha bármi baj van, és ez így is lett. Másnap reggel a doki néni megnézte, leszedte egy nagy fogóval azt a lepedéket, szegény Kristóf:0((((((komolyan mondom, megszakadt a szívem, de muszáj basszus…és akkor mondta, hogy így nem, még kaptunk vérzéscsillapítókat.
A második napon új gyerekek jöttek, ismét végignéztük az altatást, ébresztést, örjöngést stb, de jó társaság volt és nagyon jókat nevettünk, poenkodtuk.
És akkor március 8-án, nőnapon hazajöhettünk, délután 3-ra értem haza Krisivel.
Itt újabb fejezet indult az életünkben, nyilván a gyereknek állatira fájt, de a Cataflammal meg nem akartam félremenni, így azért erősen kontrolláltam, viszont más nem csillapította a fájdalmát sajnos. Az étkezések katasztrófálisak voltak, és kb. úgy telt, hogy egyre jobban fájt a gyereknek.
Kb olyan vasárnap és hétfő volt a legrosszabb, akkor éjszaka mikor keltettük, hogy igyon, meg bevegye a gyógyszert sírt nagyon, persze akkor is tök keménynek kellett lenni, mert féltünk, hogy felszakad vagy vmi, de ez mind az ő érdeke volt, remélem megértette akkor és nincs harag. Már tényleg azt hittem, ez nem lesz jobb, de kb. 2 napja elég erősen elkezdett javulni.
szóval így alakult:
1.)március 6 műtét(cataflam 4-5 óránként)
2.)március 7.(cataflam olyan 6-7 óránkén t, nem ez a nap a legfájdalmasabb)
3.)március 8. hazajövetel (cataflam 5-6 óránként, de akkor már szinte sírt, hogy adjam neki, mert fáj)
4.)március 9-10-11-12-13.(cataflam 5-6 óránént, és 11-12-én éjszaka sírt éjszaka, remegett, minden kínja volt, szerintem akkor kezdhetett a seb leválni, minden nyelés egy könnycsepp volt:0((( )
5.)március 14-15 egyre jobb , ma már azt mondom istenes, evett szépen, éhes is volt, már kér csokit, meg pudingot, mert eddig az sem ment. Szóval kb betöltött 8 nap után lett jobb. Ma pl már csak éjszaka kapott cataflamot(de akkor két adagot sajnos) már reggel sem, és 13.00- kor adtam neki Nurofent, nyilván ha nem muszáj, nem tömöm tovább.
Én úgy érzem, túl vagyunk rajta, nem gondolnám, hogy lehet már baj, enni tud, nem fáj neki már, alszik szépen, délután is, eszik már sütit is, ez is nagy szó, és nem panaszkodik, most este kapott nurofent, de ez normális, 8 órát így is kibírt. Remélem így is maradunk:0)
2012. február 6., hétfő
2012. január 30., hétfő
Mandula-gyulladás, de én is begyulladtam rendesen….
Szóval, megkezdődött 2012. is, mondanom sem nagyon kell, hogy nem sikerült betegség nélkül kezdenünk, óh jaj…nem volt vicces, tényleg.
Szóval:
2012.január 7-én úgy döntöttünk férjemmel, hogy elmegyünk kicsit kikapcsolódni, mert hogy szinte soha nem jutunk el sehova és menjünk el moziba, addig Ildikónk eljött vigyázni a porontyokra. Persze Gellért eljátszotta a full sértődöttet, stb. de ez bizony a kisebbik baj volt.
Mire hazaértünk Krisi aludt a kanapén, ami azért volt furcsa, mert ha nem alszik napközbenm akkor sem üti ki magát…ennyire nem. Megfogtam a fejét, tűz forró volt…felkeltettem, kérdeztem mi fáj?De azt mondta semmi.
Nah, miután lecsillapítottam a lázat elkezdtem böngészni a netet…full lázas gyerek, amúgy tünet egy szál se…hát én már az agyhártyagyulladásnál jártam, és éjszak keresgéltem a lilás foltokat, pöttyöket a gyereken…Tudom, nem vagyok normális, de tényleg azt hiszem, hogy az idegeim felmondták a szolgálatot, tekintettel arra, hogy október óta, regisztráltunk a doki bácsinknál, és egyfolytában vagy sms-ben, vagy telefonon, vagy személyesen, de kontaktban voltunk, ergo folyamatosan betegek:0((((FOLYAMATOSAN!Ez nem vicc…
Aztán hétfőn reggel full piros volt Krisi torka, mandulája is, egyértelműen látszott, és megjelentek a tüszők is, így este már a doki bácsinál voltunk, akin esküszöm láttam, hogy sajnál már minket, hogy egyfolytában tömnöm kell a gyereket gyógyszerrel, mert hát állandóan beteg.Persze azonnal Summamed Fortét kapott a gyerek, mert gondoltam erre amúgy is tényleg mindig nagyon gyorsan reagál.
Most sajnos nem ez történt.
Eltelt 2-3 nap, már a vége felé járt a Summamed (össz-vissz 4 napig kell 5 ml-t adni belőle), de nem hatott….mire péntek délután 39.4 volt a láza a gyereknek…hát azt hittem megőrülök. Persze addig éjszakánként 4-5ször át kellett öltöztetni, tűz forró volt, leverte a víz, tiszta csurom víz volt a gyerek…éjazskázás, napközben nem aludt, lefogyott, kifingtunk.
Aztán pénteken vissza kellett vinnem a dokihoz, és ő mondta, hogy ez így nem jó, Augmentin, mire este 8kor még rám küldött egy sms-t, hogy másnap reggel hívjam fel, hogy milyen volt az éjszaka, mert ha Krisi még lázas, akkor SOTE, vérvétel. Sejthetet vmit a doki, mert reggel 8kor, szombaton jött az sms, hogy menjünk be fél11re a SOTE-ra a HAUSER doki vár minket. Gondoltam én, hogy a dokinknak sem tetszik ez már, 8 napja antibio mellett is magas láz, stb, de reménykedtem, hogy tényleg csak egy makacs, rusnya baci.
Hála Istennek az volt, nyilván lehetett volna más is…tudtam én. Aztán még 1-2 napig lázas volt Krisi, de már az Augmentin szépen hatott neki, és szerdán pedig elmentünk dr. Székely Ágnes fül-orr gégész doktornőhöz, aki miután megtudta. hogy Krisinek tavaly volt MI fertőzése, és EBV vírus okozta, így azonnal, amint meggyógyul ki kell venni a manduláját,; ugyanis, akinek ez a vírus átmegy a manduláján, annak a mandulája gyakorlatilag halott…jó amúgy ezt tudni, már csak azért is, mert voltunk bent 2011. februárjában is a gégészeten a SOTe-n és októberben is, és mindenki lesz…ta, már bocsánat.
Indulatosan pedig azért fogalmaznék, mert valószínű számos, úgy 7-8 darab 40 fokos, lázas, kínlasztó betegségtől lehetett volna megkímélni Krisit és nyilván engem is, meg Gegét és sorolhatnám…Arról nem beszélek, hogy gyógyszerek, nem tud a gyerek oviba járni, ami fizetős….és most is, itthon kell tartanom, így gyakorlatilag a gyerek október óta nem jár oviba, csak fizetjük.
REMEK!
De a lényeg:
Március 6-án tudják megműteni szegényemet, és legyünk túl ezen az egészen…Azért nagyon félek, és aggódom, de tudom, ez így nem mehet tovább egyszerűen…ez tarthatatlan már.
Elvileg január 1-től szabin vagyok…itt kellett volna 6 év után picit pihennem , és összeszednem magam az áprilisi szakvizsgámra…hát tuti, el sem jutok.
Ha 6-án meg is műtik Krisit, akkor is március 20-ig bőven itthon van…3 hét meg nem elég nekem, főleg, hogy nyilván nem az alvásról fog szólni az a 2 hét…mint ahogy az elmúlt 6 hónap sem igazán…szóval így kezdtük a januárt:0((((
Szóval:
2012.január 7-én úgy döntöttünk férjemmel, hogy elmegyünk kicsit kikapcsolódni, mert hogy szinte soha nem jutunk el sehova és menjünk el moziba, addig Ildikónk eljött vigyázni a porontyokra. Persze Gellért eljátszotta a full sértődöttet, stb. de ez bizony a kisebbik baj volt.
Mire hazaértünk Krisi aludt a kanapén, ami azért volt furcsa, mert ha nem alszik napközbenm akkor sem üti ki magát…ennyire nem. Megfogtam a fejét, tűz forró volt…felkeltettem, kérdeztem mi fáj?De azt mondta semmi.
Nah, miután lecsillapítottam a lázat elkezdtem böngészni a netet…full lázas gyerek, amúgy tünet egy szál se…hát én már az agyhártyagyulladásnál jártam, és éjszak keresgéltem a lilás foltokat, pöttyöket a gyereken…Tudom, nem vagyok normális, de tényleg azt hiszem, hogy az idegeim felmondták a szolgálatot, tekintettel arra, hogy október óta, regisztráltunk a doki bácsinknál, és egyfolytában vagy sms-ben, vagy telefonon, vagy személyesen, de kontaktban voltunk, ergo folyamatosan betegek:0((((FOLYAMATOSAN!Ez nem vicc…
Aztán hétfőn reggel full piros volt Krisi torka, mandulája is, egyértelműen látszott, és megjelentek a tüszők is, így este már a doki bácsinál voltunk, akin esküszöm láttam, hogy sajnál már minket, hogy egyfolytában tömnöm kell a gyereket gyógyszerrel, mert hát állandóan beteg.Persze azonnal Summamed Fortét kapott a gyerek, mert gondoltam erre amúgy is tényleg mindig nagyon gyorsan reagál.
Most sajnos nem ez történt.
Eltelt 2-3 nap, már a vége felé járt a Summamed (össz-vissz 4 napig kell 5 ml-t adni belőle), de nem hatott….mire péntek délután 39.4 volt a láza a gyereknek…hát azt hittem megőrülök. Persze addig éjszakánként 4-5ször át kellett öltöztetni, tűz forró volt, leverte a víz, tiszta csurom víz volt a gyerek…éjazskázás, napközben nem aludt, lefogyott, kifingtunk.
Aztán pénteken vissza kellett vinnem a dokihoz, és ő mondta, hogy ez így nem jó, Augmentin, mire este 8kor még rám küldött egy sms-t, hogy másnap reggel hívjam fel, hogy milyen volt az éjszaka, mert ha Krisi még lázas, akkor SOTE, vérvétel. Sejthetet vmit a doki, mert reggel 8kor, szombaton jött az sms, hogy menjünk be fél11re a SOTE-ra a HAUSER doki vár minket. Gondoltam én, hogy a dokinknak sem tetszik ez már, 8 napja antibio mellett is magas láz, stb, de reménykedtem, hogy tényleg csak egy makacs, rusnya baci.
Hála Istennek az volt, nyilván lehetett volna más is…tudtam én. Aztán még 1-2 napig lázas volt Krisi, de már az Augmentin szépen hatott neki, és szerdán pedig elmentünk dr. Székely Ágnes fül-orr gégész doktornőhöz, aki miután megtudta. hogy Krisinek tavaly volt MI fertőzése, és EBV vírus okozta, így azonnal, amint meggyógyul ki kell venni a manduláját,; ugyanis, akinek ez a vírus átmegy a manduláján, annak a mandulája gyakorlatilag halott…jó amúgy ezt tudni, már csak azért is, mert voltunk bent 2011. februárjában is a gégészeten a SOTe-n és októberben is, és mindenki lesz…ta, már bocsánat.
Indulatosan pedig azért fogalmaznék, mert valószínű számos, úgy 7-8 darab 40 fokos, lázas, kínlasztó betegségtől lehetett volna megkímélni Krisit és nyilván engem is, meg Gegét és sorolhatnám…Arról nem beszélek, hogy gyógyszerek, nem tud a gyerek oviba járni, ami fizetős….és most is, itthon kell tartanom, így gyakorlatilag a gyerek október óta nem jár oviba, csak fizetjük.
REMEK!
De a lényeg:
Március 6-án tudják megműteni szegényemet, és legyünk túl ezen az egészen…Azért nagyon félek, és aggódom, de tudom, ez így nem mehet tovább egyszerűen…ez tarthatatlan már.
Elvileg január 1-től szabin vagyok…itt kellett volna 6 év után picit pihennem , és összeszednem magam az áprilisi szakvizsgámra…hát tuti, el sem jutok.
Ha 6-án meg is műtik Krisit, akkor is március 20-ig bőven itthon van…3 hét meg nem elég nekem, főleg, hogy nyilván nem az alvásról fog szólni az a 2 hét…mint ahogy az elmúlt 6 hónap sem igazán…szóval így kezdtük a januárt:0((((
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)