Elhatároztam...oly sokan élnek ezzel a lehetőséggel, így elhatároztam.Nem vagyok a szavak embere (ezt a stílusom is alá fogja támasztani), inkább "csak"egyfajta emléket fabrikálok, itt, az interneten mai modern világunk fellegvárában...így bármikor megnézhetem.A technika már-már úgy megkönnyíti a mindennapjainkat, hogy az emlékezés is lassan már csak így megy rohanó világunkban- ez azért valahol szomorú.
Sokszor elveszítjük a pillanat varázsát, és később, akár évek múltán csillan fel valami a ködös múltból..és akkor rájössz "jé elfelejtettem, pedig akkor fontos pillanat volt".

Én szeretek emlékezni, az is az életem része.
Ezért indítottam ezt a blogot, mert emlékezni akarok, mindenre, arra ami velünk történt, rosszra is, és jóra is....mindenre.
A 2008-as év dúskált a rossz történésekben...de NE legyünk igazságtalanok.Rossz volt az érzelmi oldala, az anyagi oldala mondhatjuk jó, és itt jön be a nagy igazság, inkább fordítva történt volna.
Persze nem hiszek a "pénz nem számít" nagy igazságában...igenis számít, minimális szinten, egy viszonylagos boldog élethez számít.
Ami bántó az az, hogy manapság nincs minimális.Vagy van pénz, vagy nincs, és ha van, akkor annak megteremtése - jó esetben csak - a családapa (itt elsősorban családos emberekről beszélek ugye a blog címéből is adódóan) kőkemény feladata...mert anyuka otthon van a gyermekkel, ugye; és akkor gyűrűzik tovább a történet, a túlhajszoltság felé, a kemény, értéktelen hétköznapok, és a nyugodtnak tűnő, ámbár leginkább feszült hétvégék felé(hisz pihenés nincs, SOHA!).